Csendes, felszólalások nélküli (zene lesz), fotókiállítással, díszőrséggel, emlékezéssel szertnénk lehetőséget adni Budapest és a vidék demokráciát féltő lakosságának, hogy az ismételten megjelenő fasisztoid eszmék Roma áldozatai előtt kegyeletüket leróják, egyben jelenlétükkel, egy szál virággal tiltakozzanak a neo-náci, neo-nyilas, hungarista eszmék térnyerése ellen.
Kezdés ideje: 2010. március 6. 9:30. Helyszín: Hősök Tere, Ismeretlen katona síremléke és környéke.
Főszervező: Dr Donáth Ferenc, a Nagy Imre társaság elnöke, Hirschler Tamás, a Magyar Antifasszta Liga elnöke és egyébb civil szervezetek!
"A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak."
„ A cigány művészet mindenekelőtt az élet művészete. Ez azt jelenti, hogy a művészet nem csupán egy adott életmód tükröződése, hanem maga az életmód; inkább megélt, mintsem elméletileg kidolgozott művészet. A mindennapok művészete ez: minden egyes dolog művészete és művészet minden egyes dologban; társadalmi, gazdasági és kulturális tartalmától el nem választható. Ez a kereskedelem, a vezetés, a zene vagy a tánc művészete, a szó, a társadalmi kapcsolatok, az ünnepek művészete.” ( Jean-Pierre Liégeois)
Érdemes tudni, hogy mennyi cigány nyelv és annak mennyi nyelvjárása létezik és él még a világban illetve, hogy a cigányság nyelveire hatott más népek nemzetek nyelve is.
A kávéházi cigányzene vagy röviden csak cigányzene, illetve másik közismert nevén magyar nóta a magyarcigányok által játszott, elsősorban szórakoztató célzatú magyar népies műzene.
1905-től fordulópont következett be a magyar művelődéstörténetben. Kodály és Bartók hiteles népzene-kutatói munkássága, melyben tisztázódik a magyar népzene és a cigány népzene kérdéskomplexuma. A közvélemény ugyanis a cigányzenét tekintette a magyar népzenének, természetesen meghamisítva ezzel a magyar és cigány zenefolklórt.
Régi a vicc, és csak azért mesélem el, mert hamarosan a világon senki sem fogja érteni. Tehát: elviszik az öreg cigányprímást Yehudi Menuhin szólóestjére. Nagy figyelemmel hallgatja végig a hegedűművész virtuóz előadását, a végén felállva tapsol. Kérdezik tőle a ruhatárban: - Nos, mit szól hozzá? - Hát jó, jó, de asztalnál meghalna! Maholnap ott tartunk, hogy a cigányprímásnak nem jut asztal.
Emberek vagyunk és romák.
Csendes, felszólalások nélküli (zene lesz), fotókiállítással, díszőrséggel, emlékezéssel szertnénk lehetőséget adni Budapest és a vidék demokráciát féltő lakosságának, hogy az ismételten megjelenő fasisztoid eszmék Roma áldozatai előtt kegyeletüket leróják, egyben jelenlétükkel, egy szál virággal tiltakozzanak a neo-náci, neo-nyilas, hungarista eszmék térnyerése ellen.
