Csendes, felszólalások nélküli (zene lesz), fotókiállítással, díszőrséggel, emlékezéssel szertnénk lehetőséget adni Budapest és a vidék demokráciát féltő lakosságának, hogy az ismételten megjelenő fasisztoid eszmék Roma áldozatai előtt kegyeletüket leróják, egyben jelenlétükkel, egy szál virággal tiltakozzanak a neo-náci, neo-nyilas, hungarista eszmék térnyerése ellen.
Kezdés ideje: 2010. március 6. 9:30. Helyszín: Hősök Tere, Ismeretlen katona síremléke és környéke.
Főszervező: Dr Donáth Ferenc, a Nagy Imre társaság elnöke, Hirschler Tamás, a Magyar Antifasszta Liga elnöke és egyébb civil szervezetek!
"A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak."
Van egy olyan félelmem, hogy a sok feladat között a cigányság helyzetének megoldása a legeslegutolsó, úgy is mondhatnám: a cigányságról ebben a helyzetben a hivatalos politika mintha lemondott volna. A kialakulóban lévő új gazdasági működésben emberek hatalmas csoportjaira, amelyeket eddig kitermelt magából a társadalom, már nincs szükség, egyszerűen leselejteződnek." (Esélyegyenlőség? Kisebbségi jogok? Politikai érdekképviselet? Válságos a cigányság helyzete. Neményi Mária interjúja Zsigó Jenővel, Magyar Nemzet, 1988. jún. 6.)
A szociális kártya a kizsigerelő szisztéma kiszolgáltatott kárvallottjain veri el a port. Radikálisan csökkenti a készpénz mennyiségét, ami önmagában is növeli az uzsora-kockázatot. Azért élelmiszeren kívül vannak még alapszükségletek, hogy mást ne mondjunk, például gyógyszert ugyan miből vennének azok, akiket megfosztottak készpénzes segélyüktől?
Megmondom őszintén: rosszul esik. Kicsit belefáradtam már, hogy újra és újra kihúzzam magam, lerázzam az aznapi megaláztatást és tovább menjek, megtartva a töretlen hitemet az emberekben. A minap véget vetettem egy hosszú ideje húzódó önkormányzati hercehurcának. El is felejtettem milyen megalázó is tud lenni, ha ilyen helyre szorul az ember. De nem volt mit tenni, mennem kellett, mert ugye vitt a gazdasági világválság, vagy minek is mondják? Kóros szegénység nyavalya.
(Tudom, tudom, tudom: komikus. De hisz csak játék! Igaz, játszani csak komolyan érdemes.)
„Közös felelősségünk, hogy Magyarországon, különösen a közbeszédben a nyilvános szereplések alkalmával ne sérüljön az egyenlő emberi méltóság elve, és ne nyerjen teret a keresztényellenes, rasszista, antiszemita, magyarellenes retorika.”
Mi okból érezhetett még diadalt a szétvert csőcselék? Mondjuk ama jobbos diskurzus miatt, melynek szószólói nem verekednek ugyan, de felmentik a lincselni akarókat azon érveléssel: a melegparádé provokáció, így a részvevői magukra vessenek. Hát nem. Az atrocitások felelőssége kizárólag a tetteseké.
Értelmetlen, hogy a szervezett bűnözés, terrorizmus, stb. elleni belföldi nyomozás és hírszerzés két különálló hivatal, apparátus dolga. Ugyanígy felesleges pénzpocsékolás egy zsebkendőnyi országban két felügyeleti szerv. A rendészeti szaktárca és a titkosszolgálati miniszter hivatala egy kézben egyesítendő
A neonácikban legalább olyan mértékű a ravaszság, mint a tudatlanság. De ez utóbbi ráhúzható a közvéleménynek arra a felére is, amelyiknek meggyőződése, hogy azok, akik Rudolf Hess emlékére tüntetnek vagy menetelnek, egy náci szörnyet eszményítenek.
A 2009-es európai parlamenti választásokon a Jobbik többek között a „Magyarország a magyaroké"-jelszóval kampányolt, átütő sikerrel. Az Országos Választási Bizottság ugyan június elején alkotmánysértőnek, kirekesztőnek minősítette a jelszót, de ennek semmiféle következménye sem lett. A jelszóval kapcsolatban két kérdést szeretnék tisztázni: kik használták ezt a jelszót először Magyarországon, és honnan vették át ezt Vona Gáborék? Az első kérdésre egyszerű a válasz: a nyilasok, Szálasi Ferenc hívei.
Heßliche Zeiten - ezzel a mottóval toboroz antifákat az augusztus 15-i budapesti náciparédára a bécsi Aua! csoport. Magyar részről az NS Front szervezi a Hess-megemlékezést, ami olyan nagyszerű csoportosulásokat tömörít, mint amilyen a Blood & Honour Hungaria (ezek nincsenek már/még betiltva?), a mostanában Győrt "magyar munkás, ébredj!" szöveggel teleplakátoló Pax Hungarica, a szép nevű Véres Kard, valamint a Hungaria Skins - jó társaság, mit ne mondjunk.
Hétfőre virradóra álmában agyonlőttek egy 45 éves cigányasszonyt, 13 éves kislányát pedig életveszélyesen megsebesítették. Kistelepülés, elhagyatott rész, szántóföld, vadászpuska. Akár az állatokra, úgy vadásznak a cigányokra ismeretlen elmeháborodottak Éjjel, vasárnap, negyedévente. Még nem tudni, szórakozásból, vagy meggyőződésből ölnek.
A "Tatárszentgyörgytől Tatárszentgyörgyig" című film margójára
Az m1 Roma Magazin stábjának dokumentumfilmjét bemutató előtt vetítették le tegnap este a Megbékélés Háza Templomban. Joka Daróczi Jánossal, a film rendezőjével Iványi Gábor lelkész beszélgetett az elsősorban az általa vezetett evangélikus közösség tagjaiból összegyűlt közönség részvételével.
A lejárt antifasiszta lemezen és a Fidesz új keletű radikális-ellenes politikai oldalvágásain túl senki nem mondja ki a lényeget, hogy ezek a "magyarok" valójában a saját hazájukat, a saját népüket gyalázzák, és a magyar társadalmat bomlasztják. Mert ezt teszik.
A roma közélet tele van botránnyal, szakmai hiányosságokkal és politikai kiszolgáltatottsággal. A jelenlevő roma politikai elit alkalmatlan a valódi irányváltásra. Folyamatos megújulásról beszélnek, új gondolkodásról, de azt elfelejtik kimondani, hogy - természetesen - ez a megújhodás is csak velük együtt érhető el.
Hihetetlen leírni, kimondani, de húsz év nem volt elég semmire. Legalábbis Magyarországon. Romaügyben egyáltalán nem. A világ más részein ennyi idő alatt egy világháborús rombolás után is új világ születik. Megint máshol sikerül a szivárvány szinte minden színét magukon viselő kisebbségeket a társadalom részévé tenni, és büszke nemzeti öntudatot ébreszteni bennük.
Kiderül-e valaha, hogy a titkosszolgálat miért hagyta futni a (későbbi) gyilkosok egyikét? Kiderül-e valaha, miért szolgáltatta ki az értelmetlen halálnak hat honfitársunkat a Magyar Köztársaság? Az illetékesek ostobasága, vagy tudatos árulása miatt? További kérdés, hogy mi lesz az ügy politikai felelőseivel. Mert ilyenek vannak. Gyurcsány Ferencnek és Szilvásy Györgynek hívják őket.
Ami az országot a pesti utcáktól a falusi gettókig elborító zavargás- és bűnözéshullám kezelésének címszava alatt történt, az a hazai kriminalisztika szégyene. A rendőrség Budapest köztereit éppúgy feladta, s átengedte a vérjobbos csőcselékterrornak, ahogy feladta a kistelepüléseket is, átengedvén az uralmat a gettó- és uzsorabűnözésnek.
A rendszerváltás eufóriájában Mi, magyar állampolgárok, romák és nem romák, egyöntetűen és őszintén hittünk egy felemelő, nemes, közös célban. Bizalmunkat és reményeinket egy olyan jövőbe vetettük, melyben együtt alakíthatjuk ki annak a politikai, gazdasági, társadalmi berendezkedésnek a kereteit, melyben zsinórmérték gyanánt egyedül a demokratikus elvek és gyakorlatok, a jog uralma, a szolidaritás, és az integráció szolgálnak majd. Tettük ezt azért, mert szilárd meggyőződésünk volt, hogy a mögöttünk hagyott közel negyven év antidemokratikus viszonyainak, gyakorlatainak, kisszerű és provinciális szellemiségének romjain lehetséges egy demokratikus jövő alapjainak a lerakása.
Nem láttam Önt az esti híradókban, amint elszánt arccal a helyszínen tájékozódik a történtekről, és ha kell, a tizedik kamerába is belemondja, hogy a cigányasszony megölésével az egész nemzetet (ha jobban tetszik: a köztársaságot) érte támadás.
Én az egyszerű cigányember, ha tudomást szerzek az országban egy ilyen, a Kislétai gyilkossághoz hasonló bűncselekményről, azonnal felháborodom, s felháborodásomnak hangot is adok különböző fórumokon! Tartozzon az áldozat bármely nációhoz is!
Politikai perverziónak is nevezhetjük, hogy egy kisebbségi szervezeten kéri számon jogait egy másik kisebbség. A Romani Criss romajogi szervezet az RMDSZ támogatását és fellépését kérte a csíkszentkirályi és csíkszentmártoni ügyben.
Az ultrajobb pozitív hallucinációira (hogy olyat látnak, ami nincs, pl. zsidó világkonspiráció), nem felelet, hogy olyat sem akarunk látni, ami van: jobbszélső kihívás a pluralista többpártrendszernek.
Emberek vagyunk és romák.
Csendes, felszólalások nélküli (zene lesz), fotókiállítással, díszőrséggel, emlékezéssel szertnénk lehetőséget adni Budapest és a vidék demokráciát féltő lakosságának, hogy az ismételten megjelenő fasisztoid eszmék Roma áldozatai előtt kegyeletüket leróják, egyben jelenlétükkel, egy szál virággal tiltakozzanak a neo-náci, neo-nyilas, hungarista eszmék térnyerése ellen.
