Csendes, felszólalások nélküli (zene lesz), fotókiállítással, díszőrséggel, emlékezéssel szertnénk lehetőséget adni Budapest és a vidék demokráciát féltő lakosságának, hogy az ismételten megjelenő fasisztoid eszmék Roma áldozatai előtt kegyeletüket leróják, egyben jelenlétükkel, egy szál virággal tiltakozzanak a neo-náci, neo-nyilas, hungarista eszmék térnyerése ellen.
Kezdés ideje: 2010. március 6. 9:30. Helyszín: Hősök Tere, Ismeretlen katona síremléke és környéke.
Főszervező: Dr Donáth Ferenc, a Nagy Imre társaság elnöke, Hirschler Tamás, a Magyar Antifasszta Liga elnöke és egyébb civil szervezetek!
"A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak."
Elindult hát! Futás az idővel, loholás a remény után. Ismét magyar vagyok?! Szavazhatok!
Hej de jó érzés megint része lenni e szép hazának, miről Radnóti beszélt nekem.
Az lehet, hogy másnak térkép e táj, de nekünk romáknak apáink, anyáink lakhelye e gyönyörű mezők dimbes-dombos világa. Újra megkeresnek engem/téged a telepi cigányt, a füstös képű "háromhást".
Újra megtaláltak, hiszen ugyanott vagyok: ott a telepen, miről legendák járnak, hol emberevők élnek, mi több: "cigánybűnözők, iskolakerülő gyerekek, segélyt elivó anyák" laknak (monoki polgármester és a mellé állók). Hol hétfejű sárkányok égetik barnára a cigánygyerekeket. A mítoszok, legendák földjén lakom én, ahonnan lelkem néha kirepül egy olyan távoli vidékre, hol erdő ölelésében, patakok vigaszában nem hallatszik az ötéves Robika kiáltása. Szóval abban a kicsiny kis putriban lakom, ami négy év alatt semmit sem változott. Ám egy valami más lett: rettegés, félelem párosult az éhezés mellé a cigánysor szélén. Hallottam a kis Robika kiáltását, féltem, mert fülemben bakancsok zajának tónusa dobhártyám feszegette, melynek zajától egyszer nagyapám süket lett.
Tatárszentgyörgytől Tatárszentgyörgyig!
A Gárda, a Jobbik menetelése oda vezetett, hogy igazságosztók teremtettek. Az antiszemita, cigányellenes szólamok emberi alakot öltöttek, véresszájú farkasok teremtődtek, kiknek vonyítása süketté tette a józanokat. Szirének dallama ez, megbabonázza a jámbor cigányt s magyart. Most a kezünkben van a gyógyír, megmenthetjük a hazát: kereszt egy lapra, védő szent kereszt lesz az népünkre, nemzetünkre, ha jó helyre vetjük azt.
Van valami, ami MOST fontos a nemzetemnek, végre van valamim ami becses a hazámnak (s persze politikusainknak) : a magyarságom kell neki, kell a voksom. Istenem, de boldog vagyok, magyar vagyok. Nézd magyar nyelven írok, értem a szavak dallamát, a szó melyen anyám csitított magyar volt, a dal melyen anyám énekelt: magyar nyelven jött ki ajkán. A Jobbik azt mondja nem elég papíron magyarnak lenni, „Magyarország a magyaroké”. Ki, hogyan döntheti el, ki a jó magyar?! Vigyázz!!
Biztos, hogy szittya magyar vagy? Nem elég ám csak úgy magyarnak lenned. Bizonyítsd be! ( itt gondolom kérdőívek lesznek, meg magyarságkutatók, akik döntenek) Volt idő, mikor az ősök vére, származása döntötte el hova visznek. A Csillagerdő ha beszélni tudna, most ordítana. A Csillagerdő tudom, nem engedné, hogy fái közt véresszájú farkasok lejjenek menedéket.
Szóval megjelent a Jobbik cigány pogromja. Csak a jelenről szól, arról, hogy mit tenne s hogyan. Kakastollú csendőröket akar Gárdistákkal megspékelve a cigányok fölé helyezni. Fő a közbiztonság! ( 1920-s évek paradigmája) De biztos, hogy arra kell?
Idővel a csendőrök, Gárdisták, mezőőrök, településőrök, városőrök, meg mittudomén kik, mind-mind, ha eljön az Ő ideje az ölébe hull majd.
Félelmek egy félelemmel elképzelt világról, hol nem elég csak papíron magyarnak lenni. Csínján hát az erőszak szervezetesdivel. Mert kísért a múlt véres öröksége. Elképzelem, ahogy „magyarságkutatók” faggatnak. Megszólalok József Attila nyelvén, kiáltok Radnóti hangján s zokogok Liszt Ferenc dallamán. Liszt Ferenc, aki magyar volt, mert annak vallotta magát, de nem volt szittya. Vagy az Aradi vértanúk többsége, akik magyarnak vallották magukat, de nem voltak szittyák.
Hát ki a Magyar!!!
Aki szegény, több évszázada kirekesztett, kinek gyermekei öröklik a nyomort és a rá hazudott bűnt, kinek otthona mai napig a folyópart, a faluvég kietlen világa. Az Magyar? Hol porból gyúrt utak mutatják merre menjen a gyilkos. Ki ötéves gyereket gyilkol meg. Az Magyar? Miért nem kiált a haza, miért nem ordít a nemzet, miért nem gyászol a hon?
Ki fogja eldönteni, ki a magyar? Mellyek azok az ismérvek mi alapján egzakt választ kapunk. Ki bőszen zsidózik, cigányozik, buzizik, kommunistázik vajon az lesz az igaz szittya magyar? Megmondom hát miért nem zokog Mária országa egy ötéves gyerek kivégzésén!
Mert aki farkasokkal táncol, vak lesz és süket.
Mikor szavaznod kell testvérem, ne feledd mily nagy hatalom van a kezedben. Mint magyar ember, mint magyarcigány szavazz egy demokratikus pártra, hogy ne hallják gyermekeink a véresszájú farkasok dalát.
Magyar vagyok, magyarcigány, ezért s a hazámért , gyermekeik jövője miatt, kötelességünk elmenni szavazni. Ha a Jobbik arra buzdít, hogy minden szimpatizánsa tíz embert vigyen magával, Mi vigyünk húszat magunkkal. Szólj a testvéreidnek, a rokonaidnak, a szomszédodnak, hogy menjenek el szavazni, mert nagy a tét:
Emberek vagyunk és romák.
Csendes, felszólalások nélküli (zene lesz), fotókiállítással, díszőrséggel, emlékezéssel szertnénk lehetőséget adni Budapest és a vidék demokráciát féltő lakosságának, hogy az ismételten megjelenő fasisztoid eszmék Roma áldozatai előtt kegyeletüket leróják, egyben jelenlétükkel, egy szál virággal tiltakozzanak a neo-náci, neo-nyilas, hungarista eszmék térnyerése ellen.
RSS-csatorna hozzászólásai
Sok ilyen emberre van szüksége az országunknak, népünknek!